Rage ON: Önjelölt grafikusok és a hozzá nem értők

Egyetem előtt nagyon sokáig nem voltam biztos abban, hogy mit szeretnék kezdeni a tehetségemmel, vagy egyáltalán az életemmel. Ahogy elkezdtem az egyetemet, egyre világosabb lett előttem, hogy miket akarok elérni és a tanáraim szavai, tanácsai csak megerősítettek ebben. Grafikát tanulni és alkalmazni egész nagy élmény tud lenni, mikor fejlődsz és úgy érzed egyre több mindent tudsz megvalósítani és lassan kevesebb és kevesebb olyan dolog lesz, amit nem tudsz megalkotni akár hagyományos technikával, akár digitálisan. Alig van annál jobb dolog, amikor látod, hogy a tudásod és hozzáértésed nő és nem csak évről évre, de hétről hétre is gyakorolsz és fejlődsz. 

Mikor az első könyvborítómat megterveztem, vagy elkészítettem az első illusztrációs munkám, valamilyen szinten elégedett voltam, hogy félig-meddig, de jó úton haladok a célom felé. Egyértelműen még sok év áll előttem, amit gyakorlással és fejlődéssel fogok tölteni és ezeknek az időknek a nagy része már a munkának lesz köszönhető, nem pedig az egyetemnek, ami amúgy remek alapot szolgáltatott nekem. 

Grafikusként azonban akár van egy határozott álmod, akár nincs, nehéz elindulni az úton. Már egy-két éve igyekszem megalapozni a nevem, hogy ismerjenek páran és tudják kihez kell fordulni, ha könyvborítót szeretnének vagy illusztrációkat. Kiadókhoz bekerülni grafikusként, ahogy én tudom, kihalásos alapon, kapcsolatokkal lehet, persze ennek ellenére próbálkozni fogok. Ezért is egyelőre leginkább magánkiadásos írókkal próbáltam tartani a kapcsolatot. Eleinte jelképes összegekért dolgoztam, később azonban rájöttem, hogy így aligha fogok munkát kapni, hiszen ezek a megrendelők így is eléggé pénzszűkében vannak és inkább ollóznak össze maguknak egy amatőr borítót, minthogy fizessenek érte. Egyértelműen a pénz minden területen egy jelentős tényező.

De mégis miért döntöttem úgy, hogy többet nem fogok ingyen munkát elvállalni a jövőben?

A negatív élmények is mind tapasztalatot jelentenek és az évek alatt jó néhányat megéltem, amit szeretnék kiadni magamból és megosztani veletek.

Egy borító megtervezésénél sok tényezőt figyelembe kell venni, főleg, ha profi munkát szeretnénk, ami nem csak kifejező, de jogtiszta is. Nem csinálhatjuk azt, mint a Wattpad-grafikusok. Nem tehetjük meg, hogy a Pinteresten fentlévő képek közül lementjük a legszebbet és rádobálunk pár szót. Nem használhatjuk fel olyan művészek alkotásait, akiknek a munkáit csak úgy megtaláltuk valahol és megtetszettek, de annyira nem, hogy utánanézzünk a nevének és megkapja érte a kreditet. Ideális esetben grafikusként mi fotózunk, mi rajzolunk egy borítóhoz és noha a betűtípus nem feltétlenül a mi munkánk, mégis jelentős időt töltünk azzal, hogy megtaláljuk a megfelelő kombinációt. Eközben szeretnénk megfelelni a megrendelőnek, aki sajnos sokszor nem tudja mit akar. De ha még csak ennyi lenne a probléma!

Sokan nem értik, hogy miért fizetnének egy grafikusnak, ugyan miért is kérnének fel egyet a munkára, ha az alap Canva, vagy urambocsá' Photoshop tudásukkal ők is el tudnak készíteni egy borítót? Hiszen egy képet lementeni és az első betűtípussal, amit bedob a program, ráírni a címet és a szerzőt igazán nem nagy kihívás! Egy gyakorlott könyvmoly, ne adj isten egy grafikus pedig az első ránézésre tépi ki az összes hajszálát a minőségtelen munka láttán. Aki nem ért hozzá, azt talán nem is fogja eleinte látni a problémát, hogy hol van a gond (pedig ez egy profi munka!), miközben nem csak ízlés és stílus kérdése az, hogy egy borító életképes-e. Olyan sok tényező van, amit ilyenkor nem vesznek figyelembe.

Ezért vannak grafikusok, ezért gyakorolunk és tanulunk annyit, hogy ne csak a belsőségesen, de a külsőségeken is látszódjon, hogy minőségi dologról van szó. A legtöbb esetben lehet egy regény jól megírt, fordulatos, fantasztikus munka, de ha a borító nem adja vissza a hangulatát, akkor talán a legtöbben kézbe sem veszik. Ugyanez érvényes cégekre, vállalkozásokra, éttermekre és még sorolhatnám. Amikor pedig a megrendelő azt hiszi, hogy majd ő a hozzánemértésével el tudja dönteni, hogy mi a jó grafika, akkor tudnám lekaparni az arcom. 

Szerencsére az önkritikámnak hála, el tudom ismerni, ha egy alkotás jobb az enyémnél. Ha pályázatokon látom az én borítótervem és a győztesét egymás mellett, akkor elhatárolva magam a tényezőktől, be tudom vallani, hogy jogosan maradtam alul ezzel a munkával szemben. Csak hát a zsűri szinte sosem hozzáértőkből áll, és biztos vagyok benne, hogy a saját területükön legyőzhetetlenek, de a grafikához olyan szemük van, mint Helen Kellernek. 

Mindenki tudja, akármennyire tagadja, hogy a külsőségek fontosak. A gond ott kezdődik, hogy sokszor nincs arra pénz, hogy az alkotásunk, vagy éppen saját magunk olyan köntösbe öltöztessük, ami a legelőnyösebb oldalát mutatja meg a "vevőknek". Ezen sajnos nem tudok segíteni, viszont személy szerint alkura hajlandó vagyok, amiért csak tisztességességet kérek cserébe. Ha pedig nincs pénzetek rendes grafikusra, akkor nézzetek körbe csoportokban, társaságokban, Instagramon és egy feltörekvő, fiatal művész segítségét kérjétek ahelyett, hogy magatok estek neki a konyhai ollóval a szerkesztésnek. Így pénz nélkül támogathattok valakit az álmai elérésében, hiszen ez tapasztalatot, gyakorlást és a későbbiekben bemutatható anyagot jelenthet nekünk. 

Illetve, ha felbéreltek valakit egy munkára, végül azonban úgy döntötök, hogy mégsincs igényetek rá, akkor szóljatok neki, ne a Facebook hírfolyamból kelljen értesülni arról, hogy inkább egy lekalózkodott kép mellett döntött, mint könyvborító. 

Illusztrációként érthetően nem mások, hanem a saját (régebbi) munkáimat használom fel, senkit sem szeretnék itt rossz fényben feltüntetni.