A top 5 leghallgatottabb zenéim 2018-ban

Ki az, aki képes lenne zene nélkül élni? Szerintem egy embert sem ismerek, akinek ne lenne különleges kapcsolata bizonyos varázslatos dallamokkal, stílusokkal vagy akár egy bandával. Én közel állok a művészetek szinte minden fajtájához, a zene alkotás azonban kimaradt az életemből. Nagyon keveset tanultam zongorázni, apám családja hiába volt zenész család (már ő sem tud játszani egy hangszeren sem sajnos). Viszont ehelyett rajzolok és írok, mind a kettőhöz elengedhetetlen a zene. De ha reggel felkelek, sütök-főzök vagy akár csak zuhanyozom is, mindenhez kell az aláfestés. A Spotify Premium a diákkedvezménnyel egy jó barátom lett ebben az évben és most, hogy közeledik az év vége, megnézhetjük a statisztikánkat. Elhoztam nektek a top öt számom, amit 2018-ban a legtöbbet hallgattam.

1. Bassti - I'm sad

Ebben az évben találhattam rá a beattapekre és a különös, olykor szomorkás érzésekre, amiket keltenek. Csakhamar rájöttem, hogy néhányuk hangulata eléggé segít megalapozni az egyik legújabb könyvemhez a karakteret és az egész világnak az érzését. Tíz perces vagy több órás összeállításokat hallgattam, és amikor belefutottam egy olyan számba, ami megtetszett, visszaadta azt a légkört, amire éppen szükségem volt, akár magam, akár az írás miatt, már tettem is hozzá a Spotify lejátszási listámhoz.

Két regényen dolgozom most. Ez azért fontos mert a top öt listámban ez a szám az előbbihez köthető, de lesz olyan, ami viszont az utóbbihoz, amit a NaNón kezdtem el írni.

2. Úrfi - Koszorúk, Pt  1

Szintén idén bekövetett valaki instagramon. Tudjátok, különböző márkák, fotósok, influenszerek be szoktak követni random embereket, olykor kommentelnek valami egyszerűt, hátha te viszonzod a követést és neki eggyel több rajongója lehet az instán. Nem is followolok vissza senkit, akinek nem tetszik a munkássága. Mikor az Úrfi nevű zenekar bekövetett, akkor is csak morogtam, hogy na megint valaki figyelemre vágyik. Azonban a béna nevek között az Úrfi kreatívnak tűnt, olyannak, ami engem érdekelhet. Egy idő után rájuk is néztem, hogy miről van szó. Azt mondta a biojuk, hogy szövegcentrikus panaszkodós pop. Még egy jel volt, hogy ideje belehallgatnom a zenéjükbe. És lássatok csodát, megkerestem őket a Youtube-on és Spotify-on is, és azóta az egyik kedvenc együttesemmé fejlődtek. A Koszorúk I. volt talán az első szám, amit hallottam tőlük és nagyon megfogta a lelkem.

3. Úrfi - Rengeteg

Kicsit kellemetlen ez a helyzet, hiszen a toplistám nem éppen azt a zenei sokszínűséget mutatja, amiről úgy gondolom, hogy én képviselek. Hiszen nem csak popot, vagy elektronikus zenét hallgatok, de rengeteg sok mást is. Most ennek ellenére a harmadik helyet is az Úrfi foglalja el. Nem tudom miért pont ez a szám ment olyan sokat, hogy felkerült a dobogóra.

Éppen csak mostanra sikerült kibújnom a házamból, és szeptember elsején mentem el a Dreher fesztre egy barátnőmmel, mondhatni csak az Úrfi miatt, akik a kisszínpadon versenyeztek a fesztivál tehetségkutatóján és meg is nyerték azt. Akkor megfogadtam, hogy a következő koncertjükön is ott leszek, ha törik ha szakad. Egy papírművészet órát lógtam el érte (nem mintha bánnám), hogy ott lehessek a Tej lemezbemutatóján, ahol az Úrfi volt az utózenekar. Legnagyobb meglepetésemre sokkal kevesebben maradtunk mint, amire számítottam. A sör is kellően kiszállt belőlem, szóval csak egy helyben rugóztam és énekeltem az összes dalszöveget. Az Úrfi énekese ott mesélt ennek a számnak a jelentéséről és ihletéséről, miszerint arról a korszakáról szól, mikor nem bánt szépen a hölgyekkel. Nagyon jó élmény volt, csak azt bánom, hogy olyan szörnyen cringy és kellemetlen voltam.

4. biosphere - Serenade in the summer sun

Egy újabb beattape ugyanannak a regénynek a hangulatát sugallva, ami egy forró, nyomott nyári nap érzését adja vissza. Sajnos nem tudok nektek ehhez kapcsolódó emlékekről vagy élményekről írni, viszont egy részletet akár meg is oszthatok a készülő könyvből, ami remélhetőleg egyszer eljut hozzátok. A szemfülesek most és később is újabb és újabb információhoz juthatnak mind a kettő készülő irományról.

,,Camille életének második legrosszabb napja egy meleg nyári reggelen kezdődött. Odakint kabócák ciripeltek, madarak daloltak, a köves útra pedig délibábot festett a hőség. Szellő nem igazán fújt, mégis ki volt nyitva a ház üveges hátsó ajtaja, hátha mozog kicsit a levegő. A hosszú ablakokon beáradt a reggeli fény, elárasztva a konyhát és a kis kerek asztalt az ebédlőben. Az ócska rádió recsegve kornyikált, hangja egybeolvadt az előző heti újság zizegésével. Camille az egyik széken ült, lábait lóbálta, ahogy a hatalmas fekete-fehér lapokat próbálta egyben tartani olvasás közben. Szörnyen unalmas volt. A kis faluban sohasem történt semmi érdekes, felesleges lett volna a lapot naponta járatni, mint a Fővárosban. Az érdekes hírek többsége onnan érkezett, egyébiránt pedig csak a helyi gazdák hirdetéseiből állt és olyan apró-cseprő értesítésekből, amik a környék új kártevőiről, a folyók áradásáról vagy az idei termésről szóltak. "

5. E66S - beachside

,,Már hosszúra nyújtotta az árnyékokat a lemenő nap, amikor Laura megfordította a nyitva-zárva táblát, majd kulcsra zárta az üvegezett ajtót. Vége lett a munkának, ami annyit jelentett, hogy a különböző növények összekotyvasztása helyett most valami mást kevernek össze és melegítenek fel a tűz fölött – a vacsorájukat. Camille a nagy doboznyi helyet elfoglaló rádióhoz lépett és eltekert rajta egy gombot. A recsegő zene halkan töltötte meg a szobát. A lány pár pillanatig csak állt és élvezte a kellemes dallamokat, hogy végre nem a politika fröcsög a hangszórókból. A kis asztalra rakott levelek azonban felkeltették az érdeklődését. Felvette a paksamétát és elkezdte átnézni őket. Néha előfordult, hogy neki is jött egy-egy levél, mindig távoli rokonoktól, aki érdeklődtek jól van-e. Évente egyszer kapott ilyet, csak az változott, hogy melyik hónapban. Anyja levelein kívül most azonban úgy tűnt nem jött a rokonoktól levél, viszont feltűnt egy másik, amire az ő nevét írták. Ilyen bélyeget még nem is látott, miután pedig elolvasta a feladót, kicsit megremegett a lába alatt a talaj."