Az első illusztrációs munkám
Mióta tudok olvasni és igazi könyvmoly lettem, azóta érdekel az írás is. Gyerekkori álmom volt, hogy egyszer kiadják egy könyvem és majd ott fog ülni a könyvesboltok polcain. Ezért nem csoda, hogy próbálom tartani a tempót, igyekszem sokfelől informálódni és akár mások segítségével fejlődni. Jó pár írással foglalkozó facebook csoportban benne vagyok, még bétázósban is. Ki tudja, hátha nekem lesz szerencsém előolvasni a követező bestsellert.
Ebben a csoportban találtam meg Diana Soto kiírását. Az új verseskötetéhez keresett embereket, akik leellenőrzik a helyesírását. Én lelkesen jelentkeztem azzal a hátsó szándékkal, hogy hátha alkalmaz engem, mint grafikus. Mert mégis milyen király lenne, ha bármilyen könyvben az én rajzaim lennének? Nem is beszélve a borítótervezésről!
Elbeszélgettünk Diával, habár a helyesírásával már nem foglalkoztam annyit, mivel hamar megegyezésre jutottunk. Igyekeztem meggyőzni, hogy mostanában sokkal divatosabb, hogyha grafikák vannak a könyvekben, nem pedig fotók, ugyanígy a borítókkal.
Megegyeztünk. Dia azt mondta, hagyjam akkor a helyesírást, álljak neki az illusztrációknak. Én pedig úgy dolgoztam, ahogy csak bírtam. És az a helyzet, hogy élveztem ezt a munkát. A versek szimbólumai és mondanivalója, képi világa igazán elgondolkodtatott és megmozgatta a kreativitásom. Érdekes volt egyszerre olvasni és képileg ábrázolni a szavakat. Diának volt pár elképzelése és néhány vershez megszabta, hogy mit rajzoljak. Ez az elenyésző mennyiségű gát nem szegte a kedvem.
Nem is tudom szám szerint mennyi illusztrációt készítettem ebbe a vékonyka kötetbe. De pár nap alatt végeztem és még az utolsó simítások, javítgatások sem vettek sok időt igénybe. Hála a nyárnak, sok időm volt ezzel foglalkozni, nem mellesleg akartam is csinálni. És elkészültek. Ott voltak feketén-fehéren a kész rajzok.
Az az igazság, hogy sokáig nem mertem róla szólni senkinek. Magamban dédelgettem a tényt, mert attól féltem, hogy még bármelyik pillanatban visszamondhatják. Hogy bármi közbejöhet és a rajzaim köddé vesznek az Ötperces emberekből.
De képzeljétek el, nem ez lett. A kötet nyomtatásba került és változatlanul ott van bennük minden, amiket a ceruzával alkottam.
Persze az ember mindig előre akar haladni és az elért állomások az életében hamar eltörpülnek, ahogy új célok után nézünk. Ahogy az érettségi is hatalmas dolognak tűnik egy gimnazista szemében, majd apró semmiségként tekint rá vissza utána, úgy történt ez velem is és az illusztrálással, könyvborító tervezéssel.
Ha valaki kérdezi és lelkesen gratulál, azt mondom semmiség. Ez még igazán nem bizonyít semmit.
Pedig, ha nekem pár évvel ezelőtt azt mondják, hogy ott lesznek a rajzaim egy verseskötetben, nem hiszem el.
Ha neked is kell egy illusztrátor, itt elérhetsz.
Ha neked is kell egy illusztrátor, itt elérhetsz.
