Az első pogóm a 10 éves Bohemian Betyarson

Igaz ezen a nyáron a Rockmaraton teljes hosszán részt vettem, mégsem keveredtem bele egyetlen pogóba sem. Legalábbis szándékosan nem, az indokolatlan lökdösődők pedig más tészta, a rendes emberek mindig tudják a helyükön kezelni az eszetleneket egy koncert tömegében. Számomra meglepő, hogy ennyi évet vártam nem csak a koncertekre járással, de tömeg szórakozásszerű fellökésével is. Ráadásul az első alkalomra nem is egy rock vagy metál koncerten került sor, hanem a Bohemian Betyars 10 éves szülinapi koncertjén a Budapest Parkban!

Aki képben van (vagyis olvasta ezt a posztom), az tudhatja, hogy ez a stílusú zene nem igazán fedi le az ízlésem, mégis élőben annyira megragadott a performáció, hogy izibe megfogadtam, a következő elérhető koncertjükön ott leszek. Ismerősökkel minden lezsírozva, jegyek megvéve, csákó a fejeken. Ricsárdgír előzenekar meggyőző, tuti fogom még őket hallgatni. Még mielőtt elindulna a heringparty, már ott vagyunk a tömegben egy okésnak tűnő ponton. Nem tudom eldönteni, hogy tudat alatt kerestem meg a pogó placc szélét, vagy csak véletlenül keveredtünk oda, de elég hamar kiderült, hogy az előttünk álló sor már részlegesen a koncert elején belekezdett egymás szisztematikus felöklelésébe. Mi rendszerető polgárként eleinte bólogatunk, egy idő után már ugrálunk. Ekkor még csak látni szerettük volna a színpadot, de a közönségben lévő öt darab két méteres fickó módszeresen váltotta egymást előttünk. Amint elkeveredett az egyik a pogóban, rögtön odajött egy másik a helyére. Még a műsor felénél se jártunk, mikor izzadt férfitestek csapódtak nekünk és a pólónkon az izzadság 90%-a másoké volt, nem pedig a miénk. 

Nem kellett sok, hogy bevalljam a többieknek, hogy én be akarok menni a pogóba. Legnagyobb meglepetésemre a 150 cm mélységű pajtim is azt mondta, hogy ő is menne. Legkisebb meglepetésemre a velem Rockmaratont megjárt barátom felajánlotta, hogy könnyítésként beránt minket. Mikor szétvált a tömeg megteremtve a kört, mi ijedten néztünk össze, egymást kérdezve, hogy be akarunk-e menni, mire jött a határozott válasz, hogy nem tudom.  Ennek ellenére egymásba kapaszkodva bementünk megtoldani a tömeget. Az este legjobb döntése azonban a meglepően kedves circle pit volt, ahol pogó helyett, csak futottunk egy fél kört, a sokadik sort, amiben eddig álltunk, felcseréltük a harmadik sorra. Így fáradtan, de már volt lehetőségünk látni is valamit a színpadból és a Bohemian Betyarsból.

A Rockmaratonon nem álltam ilyen közel a pogóhoz, de most volt szerencsém megfigyelni, hogyan védi a tömeg a sérültet illetve a cipőfűzőt kötőket. Többen állják körbe, aki mellette van mind tartja őt, és elfele a tömeget. Igazából eléggé szívmelengető volt. 

A tény, hogy a koncertnek sikerült eléggé felspannolnia ahhoz, hogy berohanjak egy csapat idegen közé és a padlóra kerülést megkockáztassam, elég bizonyíték ahhoz, hogy a Bohemian Betyars rendkívüli teljesítményt nyújtott így a tizedik születésnapjuk alkalmából. Sajnos az afterról sikerült pont akkor eljönnöm, mikor a jó számok jöttek és emiatt örökké mérges leszek.