Mit hallgattam A teringettét, Budapest írása közben?

A legtöbb író szeret zenét hallgatni írás közben. Olyat, ami megadja a hangulatát éppen a jelenetnek, amit körmöl, vagy egy karakter jellemének ad tökéletes aláfestést. Én kicsit nehezen találtam meg azokat a bizonyos számokat, amik illenek az én különös világomhoz. Az első zene, ami először eszembejutott és rettentő sokat hallgattam, az Brahms Magyar tánca volt, elejétől a végéig, mind az ötvenöt perce. A lejátszási listára mégse tettem rá az egészet, csak a legjellegzetesebb részét. Tökéletesen illik Ferenchez.

Django Reinhardt kicsit később alkotott az 1910-es éveknél, de a zenéinek a hangulata mókás és pörgős, a maga módján, ezért adták meg nekem az írói hangulatot bizonyos részekhez. A Selyemláncban játszódó jeleneteknél vagy a pörgősebbeknél tökéletes aláfestés volt. 

Shawn Lee's Ping Pong orchestrájának World of Funk című albumát megéri végighallgatni, mivel nagyon érdekes hangzása van és sokszínűek a számaik. Ez a sokszínűség tudta nekem visszaadni nem csak a Selyemlánc vegyített, különös hangulatát, de sokszor Budapestét is, hála a tömérdek külföldinek. 

Judy Garland, Glenn Miller és Doris Day zenéi is sokkal későbbről valók, mint a mi történetünk. Egy két szám, amit elénekelnek azonban népszerű volt az 1910-es években, csak ezeknek a feldolgozásait találtam meg nem recsegős hangzásban. Ez a három szám egyébként a két lányunkhoz illik, Etelhez és Bianchához. Főleg azt a pár napot idézi meg, amikor szorgosan gyakoroltak Ferenccel, felkészítve őt az utolsó megmérettetésre. Az egyiket Biancha is elénekli, tudjátok-e, hogy melyiket? 

Bartók Béla pedig egy az egyben ennek a korszaknak a zenésze. Kellett bele. Klasszikus zenét amúgy is jó írás közben hallgatni, szinte függetlenül a korstílustól.

Az utolsó két zene a Mozart Opera Rocktól van. Se a korstílus se a nyelv nem kötődik a történetemhez. Ami igazán megfogott bennük, az a hangulatuk volt! A Tatoue-moi egy az egyben Matteo karakterzenéje és a L'Assasymphonie sem áll messze tőle.