Az első borítótervem: Éjsötét és napvilás

Már nem most volt, hogy hála Diana Sotonak, sikerült megkaparintanom az első - mondjuk igazinak - munkám. Selina Olivieri, ha jól tudom sajnos egy időre feladta az írást, illetve a publikálást biztosan.

Mindenesetre hálás voltam a lehetőségért, hogy megtervezhetem a könyvének a borítóját. Fél év távlatából már most látom a hibákat. Ez azért jó, mert legalább érzem magamon a fejlődést, ami nem hátrány. És azt is látom, hova tartok. 

Egy borító tervezésénél sok mindenre oda kell figyelni, és ami a legnehezebb az egészben, hogy a grafikus vállát nyomja a felelősség, hogy megtetszik-e valakinek az adott könyv. Az összes könyvmoly nevében bevallom, hogy sajnos gyakran a borító az, ami elsőként megfogja a figyelmem. Szeretem a szép könyveket, kitenni őket a polcra, fotókat készíteni róla az instagramomra. 

Alább régebbi gondolataimat szeretném megosztani veletek, a borító készülésének a kapcsán. Azért a régieket, hogy ti is láthassátok a fejlődést, amin keresztül mentem. A következő borítóterveim, amik azóta készültek és még készülni fognak, bemutathassák, hogy a haladás a célunk felé, nem lehetetlen. Én pedig fél év alatt nem csak grafikai alkotásban, de írásban is jobb lettem.

A fent látható borítóterv volt az első verzió. A palota és a villámlás képét pixabay-ről szedtem le, mivel innen sok fotót lehet ingyen felhasználni. Photoshopban ecsetkészletet használtam az ágak és fák megjelenítéséhez. 

Végül mégsem ez a verzió lett a borító? De miért?

Kaptam néhány tippet, iránymutatást, hiszen kezdő grafikusként van még mit tanulnom. Nyomtatásban nem szerencsés ez a lilás szín, ritkán adja vissza olyan szépen a végeredmény, mint ahogy a monitoron kinézett. Tehát az árnyalatokon változtatni kellett.

A következő gond a betűtipus divatjamúltsága volt, tehát szintén változtatni kellett.

Mint látjátok itt már inkább egy kékes árnyalat dominál. Elgondolkoztam ennél a tervnél, hogy hogyan lehetne a regény még egy jelentős szimbólumát belevinni a borítóba úgy, hogy ne legyen giccses. Így született meg a vonyító farkas sziluettben a villám és vár. 

Erre azonban azt a kritikát kaptam, hogy leginkább egy vérfarkasos tiniregényre emlékeztet. Ezért elvetettem a farkas sziluettet és visszatértem a fotorealisztikus verzóhoz néhány változtatással.