Lehetnek a jó lányok rossz bandatagok?

Mióta előfizettem Netflixre (és még mindig nem bántam meg ezt a döntést), azóta rendszeresen nézem végig a listákat, hogy mit lehet ott nézni, ha már az Office és a Scrubs nincs fönt (és sajnos nagyon sok másik olyan sorozat se, amiket hónapokkal ezelőtt írtam fel a listámra) és sokszor találok olyat, ami felkelti az érdeklődésemet. Legutóbb a Good girls két évadán rágtam át magam, de még utólag is megkérdőjelezem, hogy miért pont ezt választottam a végignézésre, miközben a sokkal jobb sorozatokhoz hónapok kellenek nekem, hogy befejezzem őket. Azt hiszem ez végleges, szeretem a vacak szériákat.

A Good girls trailere, promó fotói és poszterei mind egy mondhatni játékos hangulatú, enyhe feminista hangvétellel rendelkező sorozatot ígérnek. Családanyák símaszkot kötnek egy rakás pénz fölött, kirabolnak egy boltot mert megtehetik és még sorolhatnám. Igazán funnak tűnik, nem?

A főszerepben három családanya áll. Beth talán egész életében nem csinált mást, csak az otthonát rendezgette, a gyerekekkel foglalkozott, míg férje autókereskedőként vitte haza a pénzt. Annie, Beth húga élete nem túl szerencsés, fiatalon esett teherbe és férjével már rég elváltak, közösen próbálják nevelni a nemi identitását kereső fiukat/lányukat. Beth és Annie közös legjobb barátnője, Ruby két gyerekével és nemsokára rendőr férjével szegényes körülmények között élnek. Mind a három családnak kell a pénz. Beth férje befektetésekben elvesztette egész vagyonukat, Annie-t az exe a gyerek felügyeletéért akarja perelni, Ruby-ék kislányának pedig komoly veseproblémái vannak, amihez drága a gyógyszer. A kiutat pedig egy kisbolt kirablásában látják. Ezt sikeresen végrehajtják, viszont csak innen jön a feketeleves és itt keverednek bele igazán a problémákba. 

Ez a két évad igazi hullámvölgy és néhány aspektusát igazán élveztem, míg volt pár amiktől a falat kapartam kínomban. A három lány élete és drámái, amikbe a pénznélküliség kényszeríti őket, sokszor igazán megható volt. A szeretetük a gyerekeik és egymás iránt remekül átjött a képernyőn és sokszor elszorult a szívem, például amikor Ruby az orvosokkal próbál dűlőre jutni a lánya helyzetét illetően.

A részek hangulata is igazi flow-t teremtett, humorból is jutott valamennyi, noha nem az volt többségben. A konfliktusok megoldása is érdekes volt. 

Viszont csöppet sem éreztem reálisnak a nyomozós, zsaruk elől menekülős taktikázós részt. Itt lehet érezni, hogy a sorozatnak nem az a része, hogy mélyrehatóan visszaadják a detektívek munkáját, de még csak a bűnözés,  a pénzmosás és a bandák életét se. A három lány valahol a mezsgyén mozog résztvéve a rosszaságokban, mégsem vállalva döntő szerepet. Itt már kiábrándítónak találtam a sztorit. A dinamika ugyanis a következő volt: eldöntötték, hogy nem tesznek több rossz fát a tűzre, majd időnként változó indokok miatt (pénzhiány, zsarolás) újra piszkos munkára szorulnak. Igazán élvezik, elvannak benne, mígnem egy gyenge láncszem ráveszi őket, hogy hagyják abba. Minden alkalommal, mikor fellelkesülve munkát és pénzt követelnek Riotól, rögtön visszakozni kezdenek mikor tettlegességre kerül a sor. Ilyenkor felmerült bennem a kérdés, hogy mégis mire számítottak. Azt mondják bármi mocskos melót megcsinálnak, de rögtön kiverik a hisztit, ha valamit el kell hozni valahonnan.

A fandom irracionális Beth x Rio shippelése csak a hab a tortán. A szürke ötven árnyalata után azon már nem kéne fennakadnia senkinek, hogy a sorozatot néző nők legnagyobb vágya, hogy a pszichopata Riot összeboronálják Bethel.