Amiket máshogy csinálnék, ha újrakezdhetném az egyetemet

Mindannyiunk életében vannak dolgok, amiket megbántunk. Én általában igyekszem előre nézni, a jelenben élni, ezért kevés dolog van, amit ténylegesen máshogy csinálnák, ha visszamehetnék az időben. Inkább megtanulok azzal a döntéssel élni. Most azonban az utolsó évben elgondolkoztam azon, hogy mit csinálnék máshogy, ha valami csoda folytán megint ott lennék az egyetem első napján a mostani tapasztalataimmal. Azokhoz szólok most első szorban, akik nemsokára kezdik az egyetemet, vagy hozzám hasonlóan introvertáltak, illetve sokat aggódnak, túlgondolnak.

Nyitottság, lazulás

Egyetem kezdése előtt pár évvel kezdett kialakulni nálam egy olyan félelem, ami szörnyen megnehezítette számomra, hogy kimenjek a lakásból. Az új, ismeretlen helyek még több stresszt okoztak, mint a külvilág. Olyan éttermek és boltok előtt, ahol még sosem voltam, egyszerűen csak leblokkoltam és fizikailag képtelen voltam mozdulni és belépni. Meg akartam kímélni magam minden félelemtől, amit más emberek jelenléte és az idegen helyek okoztak. Elképzelhetitek, milyen volt így egy idegen városba elmennem egyetemre és egy lepukkant koliba költöznöm. Egyéb nehézséges és események is rásegítettek arra, hogy se a gólyatáborban se később ne tudjak megnyílni másoknak és ne tudjak barátkozni. Féltem. És a félelem rávett arra, hogy ne tegyek meg dolgokat, amiket szeretnék, irracionális viselkedésre késztetett. Két év kellett ahhoz, hogy eljussak ehhez a felismeréshez, ami a legtöbb csinos positive vibe képet kiteszi. 

Ha újrakezdhetném, az agyam hátsó felébe üldözném a félelmem, hiszen már tudom, hogy nincs olyan sok rettegni valóm a nyitottságtól. 

A rossz emlék is emlék

Ennél a pontnál is fel kell hoznom a félelmet, mint tényezőt. Biztos vagyok benne, hogy nagyon sokunkat visszatart a félelem attól, hogy valami rossz történik. Én legalábbis sok mindent nem mertem megtenni, mert féltem a komfort zónám elhagyásától. Nem kell, hogy konkrét dolgoktól féljünk, elég maga az indokolatlan érzés, ami közénk és az emlékek gyártása közé áll. Az utóbbi éveim sokszor úgy teltek el, hogy nem volt kedvem elmenni egy buliba vagy rendezvényre. Aztán másnap persze bántam, mint a fene, mert miből lesznek így emlékeim idősebb koromra? Nem fogok tudni visszaemlékezni a vicces, fiatalos egyetemi éveimre, mert nem lenne mire visszagondolni. Azonban egy idő után mégis kényszerítettem magam a kimozdulásra és tudjátok mire jöttem rá? A rossz emlék is emlék. Nem csak vicces lesz rá később visszagondolni, de tapasztalatot is jelent. Ezt fel tudod majd használni később, például hogy melyik piákat nem szabad keverned magadban, hogy ne hányás legyen a vége. De beszédtémának is jó lehet, elmesélheted másoknak, vagy ha a többiek egy adott témáról beszélgetnek, te is hozzá tudsz szólni.

Ha újrakezdhetném, nem csak a könyvekből és sorozatokból kezdenék tapasztalatot gyűjteni.

Az okosodás nem időpazarlás

Amint elkerülsz egyetemre, hamar rá fogsz jönni, hogy mi az a mentalitás, amivel a legtöbben rendelkeznek egy ilyen helyen. Sokan már a gimiben is azt akarják, hogy véresek komolyan vegyünk a tanulást és az érettségit, mert az egyetem még rosszabb lesz. De az igazság az, hogy itt nagyon kevesen foglalkoznak ténylegesen a tanulással. Részben azért, mert olyan dolgot tanulunk, ami érdekel minket (jobb esetben), részben pedig olyan szabadságot kaphatunk, főleg ha koliba költözünk, amit általában nem tapasztalhattunk meg ezelőtt. Idővel kitapasztaljuk és rájövünk, hogy melyik órákra kell bejárni, mert van katalógus, és melyikre nem érdemes, mert olyan rossz a tanár, hogy többet érsz, ha egyedül tanulsz a szobádban. Vagyis nem gond, ha a megfelelő mérlegelés után kihagysz előadásokat. De egy egyetemen rengeteg külön foglalkozás és előadás sorozat, workshop szokott még lenni, amikre nem kötelező bejárni, de remek lehetőségek. A fentebb említett gondjaim miatt én rengeteg ilyet kihagytam, pedig mennyit tanulhattam volna belőlük! Lehet, hogy csak a diákok által szervezett filmklubbról van szó, de nálunk ennek az esti rendezvénynek sokszor több értelme volt, mint némelyik előadásnak. Lehet, azt hiszed, hogy sok a tanulnivalód, hogy más dolgokat kell csinálnod. De hidd el, jobb ha elmész! Sokkal több szabadidőd van, mint hiszed és ha hajnalig fent kell maradnod tanulni, akkor is menj el. Tudom közhely, de most vagy egyetemista, nem később.

Ha újrakezdhetném, sokkal több külön foglalkozásra járnék be, mert minden ilyen csak okosít.

Előre gondolkodni nem gáz

Már a gimiben is biztos sokat hangoztatta az anyukátok, hogy ne tűzoltószerűen próbáljunk tanulni egy tézé előtt, hanem mindig óráról órára és így könnyebb lesz. Azt tudom mondani, hogy ez az egyetemre is igaz. Csak itt nem havonta jönnek a dogák, hanem szemeszterenként és sokkal nagyobb anyagrészt kell megtanulni. Sok mindent kell a fejben tartani, nem csak a zéhá tananyagát, de esetleg még azt is, hogy miből kell beadandót írni, illetve esetemben, hogy melyik kreatív órára mivel vagyok lemaradva. Mikor feljön a kényszer, hogy ki kéne hagyni ezt vagy azt az órát, akkor gondolkodjunk el azon is, hogy mennyi időnk lesz ezt bepótolni. Persze nem kell túlstresszelni az egyetemet, mert itt még a legtöbb tanár is leszarja a dolgokat, nem hogy a diákok. Egyszerűen csak a saját dolgod könnyíted meg azzal, hogyha nem egy nappal a határidő előtt kezded el megírni a beadandót, bepótolni a rajzokat és elkezdeni tanulni az anyagot. 

Ha újrakezdhetném, nem hagynék semmit az utolsó pillanatra és mindent időben megcsinálnék, mikor még nincsenek feltorlódva a teendők.